Mexikóban rendszeresen pusztító szárazságok szoktak tombolni, ami nem valami kedvező a gabonafélékre nézve. De nincs olyan pirító hőség a világ egyetlen pontján sem, ahol ne teremne meg valamilyen növény, ami ellenáll a zord körülményeknek.
Az agávé a spárgafélék családjába tartozik, ami kedveli a sivatagi környezetet és egyúttal a tequila fő alapanyaga. Az azték legenda szerint, a tequila az istenek adománya. Abból jutottak erre a következtetésre, hogy állítólag egyszer egy agávéba belecsapott a villám, a helyén pedig nem maradt más, mint valamiféle fehéres, mézállagú folyadék.
Nem telt el sok idő és a magas cukortartalma miatt hamar erjedésnek indult. A tequila végleges változatához pedig már nem is volt szükség másra, mint néhány spanyol gyarmatosítóra, akik meglátták a fantáziát az agávé különleges nedvében és desztillálással már el is készült a legendás ital.
Bizonyára sokan ismerik a tequila fogyasztás hagyományát. Egy csipet sót lenyalunk a kézfejünkről, felhajtunk egy pohárkával, majd beleharapunk egy szelet citromba.
