Pécs városa
Az északi és nyugati római provinciák késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb
mennyiségű kőből épített temetkezőhely. Pécs, azaz a korabeli Sopianae
ókeresztény temetőjének a sajátossága abban rejlik, hogy itt nagyszámú ilyen jellegű
építmény található; kisméretű, családi mauzóleumok és nagyobb közösségi
sírboltok. Ezeknek egy része festett volt, belső terüket bibliai jelenetekkel
és ókeresztény szimbólumokkal díszítették.
Az utókor számára ezek egyedi, egyetemes kulturális értéknek számítanak. Általánosan elmondható, hogy két részre
tagolódtak; az építmény földalatti része volt a kripta, a tulajdonképpeni
sírkamra, ahova az elhunytakat helyezték téglából készült sírokba vagy
ritkábban szarkofágokba. Efölé emelték az emlékkápolnát. Az építmények kettős funkciót töltöttek be;
egyszerre voltak temetkezési helyek és szertartások céljára kialakított szentélyek.
A Péter-Pál sírkamra 1782-ben került elő, a Káptalani Levéltár alapjainak
kiépítése közben. A sírkamra északi falán Péter és Pál apostolok ábrázolása
látható magasztaló testtartásban, ahogy a krisztogram felé mutatnak.
A mennyezeten látható falfestmény a 4. századi ókeresztény művészet nemzetközi
szinten is elismert, kiemelkedő alkotása. A Korsós sírkamrát szintén a 18.
században, a pécsi pincerendszer kialakításakor fedezték fel. Nevét a sírkamra
északi falában lévő fülkében látható korsó és pohár ábrázolásáról kapta. A
falakon festett növényi és geometrikus díszítés látható. A rácsmotívum
valószínűleg a Paradicsomkertre utal.
Kovács Rhewa Andrea
